Az elmúlt időszakban szinte mindig olyan tavakon volt szerencsém horgászni, ahol az optimális halfogáshoz bizony erőteljesen kellett suhogtatni a pálcával. Ezek a távolságok lehettek átlagos 70-90 m közötti területek vagy akár extrémebbnek mondható 100 m+ távolságok!
Vannak, akik számára amolyan önfeledt kielégülést jelent, ha minél távolabbra tudja bejuttatni a végszereléket és innen tudja horog végre csalni a halakat, én azonban sosem voltam ennek a híve. Persze az is lehet, hogy igaz a mondás…amit nem tudsz, azt nem is szereted! Talán…
Egy szó, mint száz, nekem bizony tele lett a t*köm a 100 méteres távolságok horgászatával, így úgy gondoltam, hogy soron következő horgászataim helyszínéül inkább kisebb kiterjedésű, amolyan “angolos” vizeket fogok választani.
Mitől is nevezhető egy horgásztó “angolosnak”❓
Ezek a vizek jellemzően kisebb kiterjedésű, jól halasított tavak, természet közeli közeggel, buja nádassal, esetleg kisebb nád szigetekkel tarkítva. A környezetük jellemzően jól rendezettek és legfőképpen a horgászhelyek természetbe megbújva jól kidolgozottak olykor egy-egy mini stéggel tarkítva.
Az igazat megvallva, nem vagyok a híve az aprócska koca…vagy inkább kocka tavaknak, mert ezek már bőven beletartoznak a “lenézett” kategóriába, de én mégis ebbe az irányba indultam legutóbb el.
Egy hirtelen jött csütörtöki szabadnapomat úgy döntöttem, hogy tartalmasan töltöm ki és az irányt a Dunakeszi Tőzegtó aprócska tavára veszem. Furcsa víz! Nem nagy, de legalább nagyon kicsi…mégis van benne valami, ami miatt vonzott magához, akár egy mágnes! A vizet meglátva újfent egy furcsa gondolat röppent fel felettem: MINEK JÖTTEM ÉN IDE?
A pontosan 07:00-kor(mert halandó napijegyes “gyütt-ment” itt előbb nem kap zsugát, bezzeg a tagok már javában horgászhatnak) megváltott jegy után már cuccolhattam is be az általam kiszemelt szélső stégre, akár egy málhás szamár.
A tó egyik sajátossága, hogy itt bizony semmilyen porózus etetőanyag nem szórható be a tóba a víz minőségének fenntartása érdekében(korrekt, piros pont!)!
Még szerencse, hogy mindenre (is) felkészültem, így a por kajákat a táska mélyére tömködve elővettem 1 doboz Promix Sweet F1 Method Box-ot valamint az általam erjesztett kukorica és tigrismogyoró mixet.
A kiépített aprócska stég, ami minden helyhez tartozik, kifejezetten impozáns látványt nyújt, azonban rálépve a tőle elvárt hangzást hozza…aprócska víz és zajongás? Nem jó kombináció, így vagy gondosan ügyelünk a mozdulatainkra vagy búcsút inthetünk a kiemelkedő halfogásnak!
Szépen csendben a háttérben meghúzódva, előkészülve a horgászatra már csak az alapozó etetés hiányzott a halfogáshoz. Kell ez ide? Pici a víz, minek ide bármi alap a halak előbb vagy utóbb csak elém tévednek!
A fejemben pörgő gondolatok nyilván ésszerűnek is mondhatóak, azonban én a tó amur állományára alapoztam a napomat elsősorban. Klipszeltem egy erős 20 méteres távot az etető botomon, majd csak úgy repkedtek befelé a töltetek, akár egy augusztus 20.-i pénz pazarló show alkalmával a rakéták az égbe! Az új hullámos papucs kosárral az etetés bizony nem gyerek játék…egyetlen rosszul töltött kosár vagy éppen elhibázott dobás és máris a nyakunk tövét simogatja néhány szem pikáns erjesztett kukorica.
Az alapos etetés után már tömködtem is az ultra könnyű 15 g-os kosarat némi Sweet F1 pellettel és már fektettem is rá selymesen, szinte már-már hangtalanul a kukorica halom kellős közepébe. Itt jegyezném meg, hogy a tónak e téren is van egy sajátos szabálya, mi szerint csak úszós készséggel vagy maximum 20 g-os kosárral lehet horgászni.
Részemről ez újabb piros pont, mivel ezzel egyszerűen kiküszöbölték a barbár módon bordás vagy indokolatlanul nagy Method kosarakkal csapkodó horgászok kártékony hatását. Ez nem az a víz, ide nem kell a durvulás.
Hétköznaphoz képest az aprócska tó időközben eléggé benépesült. Volt aki rakós bottal, gumizott spiccbottal vagy éppen finom feeder pálcával vette üldözőbe a halakat. A környékre jellemző nyugtató csendéletet csak a kukás autó sípolása törte meg olykor, jelezve felénk, hogy más azért dolgozik is ilyenkor.
A horgászat némileg nehezen akart beindulni, de azért kb. fél órás várakozás után sikerült elcsípni egy kisebb pontyot, majd egy kétszer akkorát és egy még nagyobbat…ami persze a szák előtt meglépett! Jellemző!
Az egymás után érkező akciókat egyszer csak elvágták…nem volt tovább, így hát gondoltam ráetetek egy keveset. 3 adagnyi kukorica, amik bejuttatásánál gondosan ügyeltem rá, hogy már a becsapódás utáni pillanatokban kirántsam a kosárból, mivel nem szerettem volna, hogy az esetlegesen fenéken vagy vízközt lévő halakat elriasszam.
Etetés után nem kellett túl sok idő, az első jelentkező már a behulló csalira is rávetette magát.
Gyenge ellenállás, minimális védekezés és egy-két fura fejrázás…hmmm ez érdekes!
A parthoz közelítve, rögtön fény derült a tettes kilétére: AMUR!
Érte jöttem, így örültem Neki, mint majom a farkának:)
Persze egy amur, nem amur tartja a mondás(bár ez lehet nem pont így szól), így aztán gyors vágtatva újra csaliztam és már suhant is a kosár a “messzi-messzi távba”!
Ezúttal már keményen meg kellett küzdenem a türelmi küszöbömmel, ugyanis az újabb kapás kereken 30 mp után érkezett. Durrr, még egy amur!
Egyértelmű és látványos volt, hogy a nádzabálók a kora délelőtti órákban a vízközti zónában tartózkodtak, így ezt figyelembe véve több ponton is módosítottam a horgászat tematikáján.
A kosarat innentől kezdve 2 féle módon töltöttem:
1️⃣Az első és talán legbonyolultabb a SEHOGYAN töltési mód. Az aprócska kosarat ugyanis pellet nélkül hagyva még csendesebben tudtam bejuttatni az etetett területre, lényegesen lassabban süllyedt is le, így sokszor már vízközt vagy fenékre érést követően rávetette magát egy pikkelyes…vagy nem!
2️⃣Amikor a “vagy nem” lépett életbe több dobás után is, akkor érkezett el a második opció. Ilyenkor a kosárba került egy kis adagnyi pellet, ügyelve rá, hogy a csali ne a kupacba, hanem annak tetejére kerüljön. Ezt követően fújtam meg gazdagon a töltetet hol a Promix AMUR Turbo Spray-vel, hol a RED Spray-vel. Ezek olyan csíkot húztak a teljes vízoszlopban, aminek mentén még a vízközt cirkálók is hamar lejutottak a kosárig, akár percekkel később is.
A hatékony amur fogás rejtélye megoldódni látszott, ugyanis a tavon rajtam kívül senki nem érintett aznap, nekem viszont sorba jöttek a 3-6 kg közötti példányok.
Amikor a nap korongja vészesen közelíteni kezdett a déli pozíciójához egy csapásra vége szakadt a “gyereknapnak”. Talán keveset etettem? A puding próbájaként megkínáltam rendesen a területet a jóféle házi kegyetlennel, sőt még a stég előtti 3-4 méteres részre is ment gazdagon, de semmi!
Egy-két kóbor pontyocska tette csupán tiszteletét, de a célhalam úgy tűnt el előlem, mintha sose lett volna a vízben.
A nap további részében bevetettem sok féle trükköt és csavart, amik közül végül meg is találtam azt amivel ismét amurokba és pontyokba akadhattam.
Az egyik változtatás a csali méretének csökkentése volt, így a korábban tökéletesen működő 10 mm-es RIBBED ananászt leváltottam 8-as méretre.
Ezt követően kevéske citromsárga és zöld Method Morzsát szórtam a pellet keverékhez, amit tudatosan szárazabbra kevertem be ezúttal. Ezzel azt szerettem volna elérni, hogy a teljes pellet töltet, benne a színes szemcsékkel már a becsapódáskor “lerobbanjon”, így a fenékre a szétterülő szemcsék közé már csak az üres kosár került és persze a kétszínű csali.
Végső “cselként” mindezt nem a 20 méteres bőségtál közepébe dobtam, hanem azon túl 2-3 méterrel.
Ezeket az aprónak tűnő módosításokat végül siker koronázta ugyanis a kapás nélküli időszakból kievickélve még sikeresen szákba terelhettem néhány uszonyost.
Az igazat megvallva igazán kellemes csalódással kezdtem neki a horgászidő végeztével a pakolásnak…bármilyen hihetetlennek is tűnik, de még az ilyen aprócska, jól halasított vizeken is lehet jó nagy pofonokat kapni és sokat tanulni az esetekből.
Nem gondolnám úgy, hogy most bementem volna a pofon erdőbe, mivel szép számmal fogtam az általam kiszemelt célhalakból és pontyokból, azonban úgy érzem van még mit megfejteni ezen a kis tavacskán.
Ez viszont már talán egy következő írás lesz.
Utóiratként 1-2 gondolat és jó tanács annak, aki remek kikacsolódásként kilátogatna erre a vízre.
1. A kora reggeli időszakban még “bátran” etethetünk zajosabban, mivel a halak korgó gyomorral várják a reggelit. A ráetetésnél viszont már véleményem szerint kizárólag a csúzli jöhet szóba.
2. A tavon horgászókhoz képest én látványosan kevesebb apró pontyot fogtam. Ennek az oka egyértelműen az volt, hogy az erjesztett, keményebb kukoricától az apróbb pontyok gyorsan eltelítődnek és tovább állnak. Aki kifejezetten sok pontyos, amuros horgászatot tervezne, érdemes inkább sok-sok csemegekukoricával, főt búzával érkezni, minimális erjesztett kukoricával “megbolondítva”.
3. A legtöbb víz esetében nem meglepő, ha 11:00-12:00 körül alább hagynak a kapások. Az amurok köddé válásának oka viszont szerintem más lehetett. A zajos ráetetés zavarhatta őket, így inkább úsztak tovább, körbe a tavon csendesebb falatokat keresve. Az etetési mennyiségre nem lehetett panaszuk, nem fogyhatott el, ugyanis kaptak mannát rendesen
Kellemes volt végre nem a Világból kidobva fogni a halakat, nekem ennyi elég volt és olyan technikák begyakorlására is lehetőséget nyújtott ez az apró “angolos” tavacska, aminek még talán hasznát vehetem máskor is.
Amennyiben a sorok között számodra is hasznos információkra bukkantál, fordítsd legközelebb javadra és legyél még sikeresebb!
